Emberek
Az emberek a legelterjedtebb népek a kontinensen. Létszámuk feltehetőleg közel megegyező az utánuk következő két másik legnépesebb faj. Híresek sokszínűségükről, alkamazkodó képességükről és találékonyságukról. Jellemzően három népcsoportra osztjuk őket: déli emberre, északi emberre és kushiroi emberre, akiket keleti embereknek is neveznek. Ez a három népcsoport mind különböző helyekről érkezett Kirathra, így kultúráik is rendkívül változatosak és sokban különböznek egymástól.
Déli emberek
A déli emberek voltak az elsők a fajukból, akik megtelepedtek Kirathon, nagyjából ezer éve. Azt beszélik, hogy egy délebbre fekvő kontinensről érkeztek kereskedni, város méretű hajóikon, de hazatérni már nem tudtak. Az Aranykar parttól egészen a mai Niliáig húzták fel a településeiket, melyek idővel egyre nagyobbra duzzadtak, sok kisebb-nagyobb királyság és grófság összességét alkotva. Alapvetően diplomatikusan, barátságosan és kereskedelmi céllal közeledtek szomszédjaikhoz, ám ezt északon, valamint az Entyr Birodalom kései hódító éveiben már nem tudták megtenni, így fokozatosan visszaszorultak. Utolsó nagy királyságuk a Komzu Monarchia volt, amely alig pár évtizede teljesen megsemmisült. A déliek most vagy az Entyr Birodalom alsóbb osztályaként, a felsózott földek reménytelen nomádjaként, Virada utolsó lehelletig harcoló katonájaként, vagy Niliai kereskedőként élnek.
Ajánlott kinézet: Átlagos „középkori” ember viselet. Ezt a fajt ajánljuk, ha egyszerű jelmezben gondolkozol.
Északi emberek
Az északiak nagyjából 150 éve érkeztek Yorgheim fagyos kontinenséről a Khero Törzsszövetség területére. Mondáik úgy tartják, hogy az országaikat megszálló, Friesvahrral (akit akkor még csak démonnak hittek) és seregével vívták harcukat, ám mielőtt győzelmet arathattak volna, egy varázscsapda áldozataivá lettek. Így ezek a nagy harcosok eónokon át jégtömbökbe fagyva várták a pillanatot, hogy megszabadulhassanak dermesztő börtönüktől. Róluk máshol azelőtt mégcsak nem is hallottak, így nem tudhatjuk pontosan mennyi ideig voltak a mágikus jég csapdájában. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy ezidő alatt Yorgheim a zöldellő paradicsomból fagyos és élettelen pusztasággá változott, Friesvahr pedig győzedelmezkedett.
Yorgheim azon lakói, akik megúszták a varázscsapda szörnyű hatását, látván, hogy nincsen már számukra hely, hosszúhajóikon elindultak, hogy új hazát találjanak. Így érkeztek meg a Khero Törzsszövetség földjére, ahol hosszú harcokat folytattak a területért a helyi orkokkal és törpökkel, míg végül belátták, hogy küzdelmük értelmetlen és végül megegyeztek velük a csatlakozásról.
Az északi emberek félelmet nem ismerő, gyakorlott és nemes harcosok, így még Khero orkjai is tisztelik őket. Kultúrájukban az egyik legfontosabb a harcban szerzett dicsőség és a hőstettek. Ezen az alapon mindenkit egyenlőként tisztelnek, addig amíg ki nem derül gyávaságuk.
Ajánlott kinézet: Az Északi emberek vikingesek, marconák jellemzően tetoválásokat és skandináv stílusú ékszereket viselnek.
Kushiroi emberek
Kushiro szigete Kirath partjaitól keletre fekszik. Lakói sokáig elzártan éltek a világ többi részétől. Csak elvétve egy-egy kalóz vagy kereskedő látogatta kontinensüket. Csupán az elmúlt két évben nyitotta meg kapuit az ország, mely az új napcsászárnak köszönhető. Az uralkodását megelőző, polgárháborúban vesztes Hodayori klán tagjai Kirathra menekültek.
A kushiroiak szigorú klánok által vezérelt feudális struktúra szerint élnek. Mindenki a saját klánját szolgálja, melyek esetenként egy másik, nagyobb alá tartoznak. Az ezen csoportok közötti viták és szövetségek nemegyszer az egyének életére is kiterjednek. Sokszor pusztán a becsületkódex miatt nem állhatnak szóba egymással régi barátok ha a klánjaik területvitákba keveredtek.
Kushiro népe rendkívül sokra tartja a kultúrát, a művészetet és a kardforgatás tudományát. Szigorú szabályok szerint él, melyek meghatározhatják egy személy egész életét.
Ajánlott kinézet: Távolkelet ázsiai, leginkább japán, vietnámi, kínai stílusú ruhák és hasonló fegyver (Katana, Naginata stb.)
Elfek
Az Entyr Birodalom hosszú életű, nemesi vérű, büszke népe. Történetük korokon át vezethető vissza, így ismeretes miként duzzadt birodalmuk fokozatosan egyre nagyobbra. A korábbi sok kis különálló hercegség végül egy államban egyesült, melyet Entyr Birodalomnak nevezünk. Ezt a nemzetet az egyház és a császár kölcsönös együttműködése vezette sikerre. Légióik harcoltak az ország rengeteg pontján, fokozatosan bővítve területeiket minden irányba, míg el nem érték a jelenlegi határaikat. Az elfek bár csak a második legnépesebb faj Kirathon, kétség kívül az egyik legegységesebb. Kihasználva, hogy ellenfeleik képtelenek az összefogásra, könnyedén nyomulhattak előre, egészen a közelmúltig. Mára a birodalomban felütötte fejét a széthúzás, s jelenleg folyamatos belső viszályok jellemzik. Az inkvizíció vitatkozik az egyházzal, a császár a főhercegekkel, a leigázott déli emberek nyugtalankodnak, a nemesség pedig újabb céltalan területszerzési háborúkat folytat.
Az elfek nagyrésze jelenleg igencsak aggódik a jövőért, és kétkedik a birodalom sorsával kapcsolatban. A nyugtalanság közepette akadnak, akik még megpróbálnák összetartani, mások viszont pont, hogy meggyorsítanák a birodalom bukását.
Ajánlott kinézet: Hegyes elf fül. Ha büszke entyri származására vagy nemes akkor a ruházaton a piros szín kell domináljon.
Törpök
A törpök egykoron nagyszámban lakták a Kirath kontinensének közepén fekvő hegyvidéket. Az ekkor még gazdag és virágzó törp társadalom később hirtelen hanyatlásnak indult. Mára teljes generációk nőnek fel anélkül, hogy egyetlen törppel is találkoznának. Ennek oka Dáin átka azért mert a törpék népének vezetői megpróbálták titokban újjá építeni Harud-Dort egykori riválisát. Ezért pusztán minden tizedik törp gyermek születik élve. Yogrock törpkirály úgy próbálta orvosolni népe elsorvadását, hogy entyri elfeket rabolt és zárt a hegy tárnáiba. Őket varázslat útján megpróbált fajához hasonlatossá tenni, hogy velük keveredve ismét egészséges utódok születhessenek. Ezen kísérletei csúfos kudarcot vallottak, ám egy új faj születését segítették elő, az elvarázsolt rabokból világra jöttek a sötétbőrű mélységi elfek. A sötét elfek népe ezután évszázadokig szolgasorban élt a törpök elnyomása alatt. A törp gyermekek elhullásával szemben azonban továbbra is tehetetlenek maradtak még a doktorok és a papok is.
Sokan próbálkoztak még más fajok asszonyaival gyermeket nemzeni, hiszen úgy tartják, az átok csupán a törp nőket sújtja. Akik a fajok keveredésére adták fejüket, ritkán térnek vissza a föld alá, így nem tudhatjuk, hogy sikerült-e valaha is bármelyiküknek életerős törp gyermeket nemzeni.
A törp városok az idő haladtával fokozatosan csendes sírkamrákká változtak, ám nem csupán ez gyötri népüket. A tárnáikat ellepték Kirael légiói és az utolsó városok is elestek. Utolsóként Karaz’nor tartott ki, ahol végül sikerrel járt a nagy projekt. Harud-Dor a gépisten feltámadt elsöpörve az ellenséget és hatalmába kerítve a túlélő törpéket.
A törpök mostanra megfogytkozva, egy ősi, büszke nép emlékének őrzői, kik magányosan róják a világot. Néhányan Karaz’norban maradtak immáron a gépisten hitéhez csatlakozva. A régi felszíni klánjaik maradékai pedig a Khero Törzsszövetség területén tengetik napjaikat vagy éppenséggel utaznak a világban.
Ajánlott kinézet: A törpök jellemzően alacsony, szakállas, zömök figurák (a nők is). Ha nem vagy alacsony akkor próbálj vizuális megoldásokhoz folyamodni a jelmezeddel (Például, mintha hordókon állnál, vagy csatamalac hátán lovagolnál).
Orkok
Az orkokat félelmetes, nagy agyarakkal rendelkező zöld bőrű lényekként írhatjuk le, ám ennél valamivel összetettebbek. Két ork népet különböztetünk meg: a fehéret és a feketét.
A fehér orkok neve onnan származik, hogy a Khero sztyeppe déli felén fekvő hófödte hegyeket népesítik be. Egyedül élnek, néha kis családokat alapítanak de a gyermekeik hamar kiszakadnak és saját útjukra indulnak. Ez a remete élet nem csak azt a célt szolgálja, hogy a fehér orkok ne lépjenek egymás lábára, egyfajta kultúrális jelentőssége is van. Az egyén erejében és állóképességében hisznek, hogy mindenkinek a saját útján, egyedül kell bizonyítania rátermettségét.
A fekete orkok ezzel szemben a sztyeppék és tengerpartok lakói. Nevük is a kheroi Fekete föld régiójából származtatható. Több száz fős törzsekben élve állandóan egymással vetélkednek a területért, ételért és egyéb nyersanyagokért. Szüntelen harcot vívnak a dominanciáért, ha nem a csatamezőn, akkor a kheroi törzsi gyűléseken. Folytonos csatározásaikat ritkán teszik félre, csupán mikor felbukkan egy ork, aki elég erős, hogy egyesítse a törzseket. Ehhez az új nagy vezérnek taktikai és fizikai képességeit is bizonyítania kell, hogy aztán egy még nagyobb hadjáratot vezethessen immáron a közös ellenfeleik ellen. Erre azonban hosszú évek óta nem volt példa.
Ajánlott kinézet: Zöld bőr festés, agyarak vagy egy ork maszk ajánlott. Ruházatnak és fegyvernek pedig valami kezdetlegesebb, barbár kinézetű.
Sötét elfek
Kezdetben a mélységiként is ismert sötét elfek Karaz’nor hegységének tárnáiban a törpök rabszolgáiként éltek. Több évszázadnyi szolgaság után fellázadtak elnyomóik ellen és véres küzdelemben sikeresen kivívták szabadságukat. Ebből kifolyólag a két faj kapcsolata az idők folyamán sem tudott igazán rendeződni. Bár a felszabadulásuk után is egymás hegymélyi szomszédságában éltek, a mélységi elfek a kezdetektől állandó harcot folytattak a törpökkel a tárnák uralmáért. Sokáig nem is jöttek fel a felszínre, csupán elvétve bújtak elő, apró felderítő csapatok formájában.
Mára, a törpök megfogyatkozásával látszólag végtelenül terjedhetne birodalmuk a föld alatt és mégis egyre többen és nagyobb számban bukkannak fel Kirath felszínén. Ennek oka lehet a hegy legmélyéről egyre előkerülő szörnyek és ismeretlen bestiák hada. Habár vannak fajtársaik, akik már régebb óta a felszínt róják, tömegesen csak a feltűnő rémségek miatt kezdték el elhagyni földalatti otthonaikat.
A mélységiek jellemzően kisebb csoportokban úgynevezett „szekh”-ekben élnek, melyek létszáma pár főtől 3-4 családig is terjedhet. Ezek az összetartó kis közösségek gondosan vigyáznak egymásra és szorosan együtt élnek. Nagy szükség esetén saját hercegeik képesek gyorsan nagy seregeket összehívni ezekből az apró önálló szekhekből. Így képesek megvédeni magukat nagyobb vész esetén is. Ezek az egyesítések általában ritkák, a mélységiek leggyakrabban csak a maguk kis csoportjával mozognak. Ha egy sötét elf mégis magányosan utazik, annak általában nyomós oka van.
Ajánlott kinézet: Feketére festett bőr, fehér haj. Sötét színű ruházat.
Gyíkemberek
A gyíkemberek a keleti Skal’zar dzsungeleinek titokzatos népe, akik csak elvétve, jó okkal hagyják el az őserdők mélyét. Nem szívesen keverednek más népekkel, szokásaikat és titkaikat jellemzően megőrzik maguknak. A társadalmuk élén a Dáint követő papjaik állnak, akik a maguk bonyolult hierarchiáján belül tanítják egymást az egyházi doktrínáikra.
A papság alatt helyezkednek el a szabadok, ők a társadalom legszélesebb rétege, melyet a nemesség és a harcosok osztálya tesz ki. Túlnyomó többségük ellenére, beleszólásuk a birodalom életébe elenyésző a papságéhoz képest. A harcosokat rendkívüli fizikumuk, nagy termetük és harci gyakorlottságuk alapján választják ki, így külsőleg is jól megkülönböztethetőek társaiktól.
A népességük legalsó osztályában a rabszolgák és adósrabszolgák állnak: hadifoglyok és azok, akik tartoznak a papságnak. A feladatuk a legalantasabb munkák végrehajtása. Közülük nem mind gyíkemberek, sokan az elmúlt háborúk zsákmányaként vagy egyéb módokon kerültek ide szolgasorba.
Skal’zar társadalmi kasztjai között szigorúan tilos a keveredés. A gyíknépség tagjai párt csak saját osztályukból választhatnak, illetve egyéb szoros kapcsolatot sem ápolhatnak az alsóbb vagy felsőbb rétegekből került egyénekkel. Ha mégis megtörténne, az rendkívül súlyos következményekkel járna. Szintén tilos más fajokkal keveredniük, egy gyíkembernek maximum a rabszolgája lehet fajilag eltérő. Csak azokat a gyíkembereket tekintik a skal’zariak fajtársuknak, akik Skal’zar dzsungeleiben jöttek világra.
Ajánlott kinézet: Zöld vagy kék pikkelyt imitáló arcfestés, gyíkszerű farok.