Kirath országai

Nem több a földetek, mint egy száraz kenyér csücske egy korhadó fatányéron. A végét járja már minden, amit birtokoltok.”
Eskel főlátnok, Hastios császárhoz írott levelében

Kirath és az államai

Az elmúlt pár évszázadot megsínylették a világ népei. Az egykor szabad, gazdag országok mostanra hatalmas tömbökben egyesültek, hogy megóvják azt, ami maradt belőlük. Itt ezekről, és az őket mozgató frakciókról lesz szó.

Az Entyr Birodalom

Az ezeréves Entyr birodalom nem egy teljesen összefüggő állam. Valójában 13 hercegség szövetsége melyek mind összetartva segítik egymást a külső veszélyekkel szemben. Az élükön az elf főhercegek állnak, akik maguk közül állítják elő a császárt, a legnagyobb hatalmú személyt a világon.
A jelenlegi császár I. Hastios a Na’eyl házból, aki már több mint százötven éve ül az obszidián trónuson. Az inkvizíció vigyázó tekintete, a császári gárda végtelen légiói, és kiapaszthatatlan vagyon áll rendelkezésére ahhoz, hogy a hatalmas birodalmát fenntartsa. Ennek ellenére a civakodó hercegségek, az állandó intrika, és a végtelennek látszó háborúk lassan felőrlik az ősi nemzetet. Nyugaton a gyíkemberekkel folytatott harc olyannyira leköti a hadseregeket, hogy Kirael tomboló légióira vagy az Éjfarkashoz tartozó bestiák pusztításának megelőzésére alig jut erő. A túl sok irányból érkező támadás és a belső hatalmi viszályok lehet az elfek birodalmának a végét jelentik. A politikai helyzet megrendítette az eddigi hitet amit Hastios szilárd uralmába vetettek, ez pedig elmélyítette a hercegek közti civakodást. Sokan ahelyett, hogy a helyzet stabilizálásán gondolkodnának inkább azon töprengenek, hogy ki lesz a következő uralkodó.
A birodalom lakosságának a nagyrésze elfekből vagy déli emberekből áll. Előbbiek uralnak szinte minden magasabb pozíciót a birodalomban míg az utóbbiak csak szolgálók és közemberek. Bár az utóbbi időben egyre feljebb másznak a ranglétrán, kiváltképp a hadseregben.

Nemzeti színek jellemzően a piros és a fehér kombinációjából állnak. Zászlójukon sárkány szerepel.

Érdekes alfrakciók:
Az inkvizíció

Ithil inkvizítorai, nagy hírnévnek örvendenek világszerte, még az előző császár, III. Athar Na’eyl alapította a rendjüket, akkortájt az egyház növekvő befolyásának állami egyensúlyozása (mivel a főpapság cselt szőtt az uralkodó ellen) és az eretnekek utáni nyomozás volt a cél. Ez némileg sikerült is, az általuk nem kívánatosnak minősített más vallásúakat kiűzették, az összeesküvőkkel leszámoltak.
Az egyházon belüli viták rendezésébe is elkezdett befolyni az inkvizíció. Elsősorban a mágiahasználat engedélyezése körüli ügyekbe férkődzött bele. Sok inkvizítori tanítás úgy tartja, hogy bárki szolgálhat Ithil inkvizítorai közt, aki a hitet kívánja óvni, azonban a varázshasználók így is felsőbb rangidősnek minősülnek a döntésekben a saját szintjükön. Más csoportok nem engedélyezik egyszerű varázsképtelenek beavatását a rendjeikbe, vagy pont ellenkezőleg, úgy tartják, hogy az istenektől származó mágia egy olyan eszköz, amelyet csak a papoknak volna szabad birtokolnia. Mivel az inkvizítorok egymástól függetlenül, vagy kisebb csoportokban működnek, ezért mindenki a saját gondolatai szerint neveli az utódait a szervezet által birtokolt erődítményekben. Általában egy adott elgondolás követői szeretnek ugyanazokon a helyeken összpontosulni. Az ilyen csoportosulások rendeknek nevezik magukat.

Politikailag a rendek kettészakadtak az Éjfarkas visszatértét követő káoszban . A régi iskolára és az új iskolára. A régiek úgy gondolják, hogy a jelenlegi helyzetben ki kell tartani Ithil egyedülállósága és tisztasága mellett. Csakis az ő segítségével kerülhet ki a világ ebből a káoszból mindenki mást hagyni kell veszni. Az új iskola tagjai ellenben úgy tartják, hogy nem csak Ithil de a Hármak teljessége egyben szükséges a világ megóvásához és a régi rend fenntartásához. Ez elég eretnek gondolatnak minősül a puristábbak szemében.

Az inkvizíció azonban nem csak egy vallási, de politikai eszköz is. Nagy befolyással bírnak az Entyr birodalomban, gyakran tesznek el láb alól nemkívánatos személyeket eretnekség vádjával.
A birodalom területén kívül pedig inkább annak előfutáraiként szolgálnak. Nem csak vallási teendőket végeznek, és nem kívánatos eretnekeket vadásznak. Gyakran jelennek meg évekkel előre helyeken, hogy megpuhítsák a területeket, ahova később a hadsereg is bevonul. Sőt, szinte minden alkalommal mikor hazatérnek a rendjükhöz, leadnak egy részletes jelentést az utazásukról, mely nagyon hasznos dokumentumként szolgálhat egy adott hódító erő számára.
Feladataik közé tartozik még az egyház papjainak felügyelete, mivel az Entyr birodalomban nem gyakorolhat bárki szabadon mágiát. Az inkvizítoroknak így ellenőrzése alatt kell tartania a papságot.
Az inkvizítorok bár jellemzően tettre készek, jellemzően óvatosan lépnek fel, hiszen az Entyr birodalmon kívül nem annyira tiszteltek, mint benne, és általában a számok se az ő oldalukon állnak.

Az inkvizítorok jellemzően elfek, és a nagyrészük ért a varázsláshoz is. Öltözékük nem minden esetben árulja el, hogy kik ők, de előfordul, hogy Ithil Istennő hold jelképét maguknál hordják.

A Komzu utódállamok

A felsózott földek

Az egykori Komzu monarchiát az Entyr birodalom egy szörnyű, véres háborúban megsemmisítette. A térségre ma a felsózott földek néven is hivatkoznak. A terület megszállása azonban értelmetlen lett volna mert nem maradt ott semmi, csak pár öreg falu, szörnyetegek és romok. A hatalmi vákumot kiskirályok és törekvő hadurak töltötték fel akik különböző hátterű helyekről származtak. A legerősebb közülük jelenleg a Talosi mészáros Idwen Erdhall aki a saját zsoldoskompániájával kezdte de mára egy hatalmas részt vágott ki magának a pusztából.
Egy ideje a mélységből menekülő sötételfek száma megsokszorozódott. Szekhek hatalmas csoportjai vándorolnak a pusztában. Nem igazán tiszta, hoy miért.

Érdekes alfrakciók

Az arany kos rendje

Négy éve újjáalapult az Arany Kos rendje, a monarchia egykori őrző lovagjainak szövetsége. Államalapító kísérleteik ugyan sikertelennek bizonyultak de a rendjük mégis fennmaradt és újjászerveződött. Az Arany kos lovagjai a saját erődjüket használják, hogy felfegyverkezzenek és tanuljanak mielőtt nekivágnak a világnak, hogy azt jobb hellyé tegyék. Útjukon igyekeznek a gyengéket és a rászorulókat védelmezni, a bajbajutottakon pedig segíteni. Jellemzően kis csapatokban vagy magányosan utaznak. Leggyakrabban a lovag és a fegyverhordozója aki a tanítványa is egyben. Nem ritka a ruházatukon az arany kos jele és a páncélzat.

Az Arimok, a pusztai nomádok

A felsózott földek vad népei, a nomádok. Törzsekben utazva szelik át a lakatlan vidékeket. Fosztogatva és guberálva a romok közt. Itt-ott rajta ütve a hadurakon vagy az Entyri karavánokon és helyőrségeken. Nem olyan rég az inkvizíció ügynökei még aktívan vadászták őket. Azonban mostanra a hajsza a nagyobb ügyek jelenlétében értelmetlenné vált. Így a nomádok magukra maradtak a pusztában aminek a mestereivé váltak.
A nomádok jellemzően utazáshoz öltözködnek, szakadtak de praktikusak. Büszkék a szabad életmódjukra és a függetlenségükre.

Nilia

A Komzu Monarchia területe volt egykoron, ám a széthullás után független városállammá kiáltották ki magukat. Helyzetük a múltban erős volt mint egy gazdag kereskedőállamé. A sokszínű állam egykoron a zsoldosok hazájának tekintette magát, mindenféle népek megfordultak itt rangtól vagy fajtól függetlenül. Sokuk kereskedő, kalandor vagy éppen diplomata.
Azonban az éjfarkas felemelkedése egyenesen Nília partjainál történt. Így az eljövendő világvége első áldozata a kis állam lett. Egykori gyönyörű városainak legjavából csak por és hamu maradt. Azokra akik nem menekültek el pedig szörnyek vadásznak. A tanács megmaradt tagjai szétszóródtak, jelenleg kis enklávékba szorulva próbálják összetartani az országot.
A csempészet, bűnözés és nyerészkedés a rászorulókon soha nem látott méreteket ölt az országban

Iszriai kalózköztársaság

Kihasználva a káoszt, Nília legészakabbi szigetcsoportja a központi szigetével, Iszriával az élen, kikiáltotta a függetlenségét. A helyi kalózokból, kereskedőkből és egyéb tengerjárókból álló népek már régóta ácsingóztak a saját államuk létrehozására és kisebb politikai csatározás nyomán ezt sikerült elérniük. Bár eredetileg Nília ernyője alatt kényelmesebb volt maradni, mint védelmezett állam, annak a gyengülésével inkább az elszakadás párti hangok győztek: így született meg az Iszriai köztársaság.

Bár az állam roppant kicsi, az ide özönlő menekültek és az új kikötőket kereső kereső kereskedelmi javak roppantul elősegítették a gazdasági helyzetét.

Az ország élén a kapitányok által választott kalózkirálynő Lady Ylvia Arbo áll.

Viradai köztársaság

A Komzu Monarchia bukása után alapította a Naera család, akik jóhírű nemesek voltak, és Ithil Egyházának igaz követői. Elsősorban Níliával és Kushiroval tudott kereskedni és ez is tartotta fent. Sajátos államformája azt takarja, hogy a nemesekből, az egyházból és a céhek képviseletéből álló tanács vezeti. Emiatt az törvénykezés bár jobban figyelembe veszi az átlag ember igényeit és a gazdaságot, sokkal lassabb. Ez az államforma nemrégiben, egyelőre úgyfest, hogy csak ideiglenesen megdőlt. Atron Naera, a Véres holló megpuccsolta az ellene ármánykodó tanácsot és jelenleg egyeduralkodóként kormányoz.
A Viradaiak bár kitartóan harcolnak Kirael erői ellen nem olyan rég még Entyrt kellett feltartaniuk, így jelenleg túl elgyengültek ahhoz, hogy bármi érdemlegeset tegyenek.

Nemzeti színeik a sárga és fekete kombinációja, a zászlójukon fekete holló szerepel.

Kushiro

Kushiro szigete a kontinenstől keletre fekszik, a Farad tengeren túl. Lakói az elmúlt évszázadban ritkán érintkeztek a külvilággal. Legtöbbször csak a kalózaik, és ritkán a Niliába vagy Viradába induló kereskedőik érték csak el azt. Ez a zárkózottság azonban az elmúlt időben változni látszik. Utazók, kereskedők és legfőképpen menekültek tömegével lepik el a kontinenst. Ennek az oka sokáig a kushiroi polgárháború vége volt ami a véres obaragai csatával zárult le. Az új császár, Takeshiro Naega megdöntötte az öreg Hodayori adminisztrációt és elfoglalta a márvány trónust. Első, szinte felháborító ediktumával megnyitotta az országot nyugat felé, véget vetve az évszázados izolációnak. A Kushiroiak immáron pedig nem csak kalózok és kalandorok, hanem kereskedők, zsoldosok, diplomaták formájában is felbukkantak a keleti partokon. Belpolitikailag a Naega klán pár ellenfelét elpusztította, de a legtöbbtől elfogadta a behódolást. Jelen pillanatban pedig három nagy klán uralkodik Kushiro szigetén, mely alá sok kisebb sorolódik be. A klánok közötti viszály és kapcsolatok kultúrálisan komoly dolognak minősülnek, és gyakran a teljesen átlagos személyek közötti hozzáállást is megszablyák. Kushiron számtalan klán létezik, de a legtöbb valójában csak a három nagy klán (Naega, Atamo, Segira) alárendeltje vagy közeli szövetségese.

A Kushiroi Napcsászár fel volt készülve az éjfarkas jöttére. Azonban a Névtelen isten ébredése és a Hodayori klán visszatérte áthúzta a számításait. A kiújult polgárháború, a földrengések és a cunami amit a Névtelen haragja magával hozott teljes káoszba fordították a szigetet. Minden irányból totális a káosz ami körbeveszi a szigetet.

Érdekes alfrakciók

Naega klán

A Naega klán a legerősebb egész Kushiron. A Császár ugyan még nem szilárdította meg teljesen a hatalmát, de a befolyása nagy, a hadserege pedig erős. A nép szemében új közigazgatási reformjai miatt közkedvelt figura. Sokan viszont nem felejtették el neki a véres háborút, ami 16 éven át miatta pusztított az országban. A Naega klán ereje a legnagyobb gyengesége is. Mindenki ellenük ármánykodik, és hatalmukat igyekszik csökkenteni a saját javára. A Naegák kiváló tengerészek, kalóz és kereskedő hajóik bejárták az egész ismert világot, javakat hozva haza a klánjuknak. Gyakran pont ezért ügyeskedő kereskedők vagy éppen könnyű fegyverzetű harcosok formájában bukkannak fel a világban.

Atamo klán

Az Atamok évtizedeken át nem voltak több, mint a hegyekben megbúvó renegátok. Tökéletesítették a gerilla harcmodort, shinobijaik rajtaütéssel, orvgyilkossággal és szabotázzsal akadályozták a császári csapatokat. Üldöztetésüknek oka az ellenszegülésük volt a Hodayori császársággal. Nem fogadták el az uralmat, a túladóztatást és a kizsákmányolást. Így amikor kitört a polgárháború örömmel álltak a Naegák szolgálatába. Bár mostanra béke honol a provinciáikban, a shinobik ősi művészetét még mindig nagy számban gyakorolják köztük.

Hodayori

A Hodayori klán az előző császár, Satago Hodayori családjából állt. Azokat, akik Satago követői maradtak a katasztrofálisan elvesztett obaragai csata után is, száműzték az országból és aktívan vadásszák. Azokat, akik pedig behódoltak, hajlandóak voltak befogadni. Ők a család egy másik ága alapján nevet változtattak, és innentől fogva a Segira klánként ismertek. Egyik fél sem kedveli a másikat. A Hodayorik jelenleg száműzetésben élnek a kontinensen, és igyekeznek újra szerveződni, hogy egy napon visszavehessék a jogos trónusukat.
A Hodayorik híresek becsületességükről és hűségükről, sokan közülük nagy harcosok, akik a fegyvereik forgatásának művészetét gyakorolták egész életükben

Segira

Az előző császári ház, a Hodayori egyik kegyelmet kapott ágából épültek újjá. Mindenki kvázi utódként kezeli őket. Gyengék, jelentéktelenek, de próbálják újra felépíteni magukat. A Naegák azért tartják őket árulónak, mert ellenük harcoltak, a Hodayorik azért, mert megalázkodtak. A Segira tagjai bizonyítani akarják klánjuk becsületét és erejét. Nem lesz könnyű dolguk. A vezetőjük Ubaka Segira egy kolostor éléről került vissza a klán vezetői pozíciójába így a vallása komolyan befolyásolta azt, hogy hogyan irányítja a provinciáit. A Segirák gondozásában számtalan pap és szerzetes éli az életét, vagy tölt be fontos szerepet. Úgy tartják, hogy csak az Istenek által nyújtott egyensúllyal és harmóniával érhető el a virágzás.

Khero törzsszövetség

A Kontinens északi felén több száz kisebb-nagyobb törzs tengeti napjait, Anor sámánizmusának hitét követve. A földjeik sivárak, mezőgazdaságra alkalmatlanok, a hideg vizekben halakat alig találni, érceik csupán elszórtan akadnak. Szép számmal fordulnak meg itt orkok, északi emberek, és Karaz’Nor hanyatlása óta időnként egy-egy törp harcos is ideverődik. A törzsek rendszeresen folytatnak egymás közt belháborúkat a területekért, és a dominancia miatt, ugyanis az ország vezetőjét, a Hadurat a legerősebb törzsfők közül választják ki. Azonban Fogatlan Torug utolsó nagy hadjárata óta interregnum uralkodik, ugyanis a nagy vezér kényszeresen kereste az istenné válás módját egy régi legenda alapján, és ebbe bele is halt. Utódot a lehetséges jelentkezők közül még nem választottak neki. Az ügy pedig addig húzódott, hogy mostanra egy polgárháborúban csúcsosodott ki. Sok kisebb frakció indult a Hadúr pozíciójáért de csak három figura látszik esélyesnek.
Az első jelölt Jonar MacDouglass, a hegyi klánok ura. A MacDouglass klán hegyei tele vannak értékes ércekkel amelyek a háború folytatásához elengedhetetlenek. Emellett a Kharaz’norból menekülő törpéket is befogadták a soraikba mégnagyobbra növelve a hadseregüket. 

A második esélyes Rozsdáskardú Hadrad egy vén róka akinek ez nem az első próbálkozása a hadúri pozícióért, azonban azóta negyven évet öregedett és sokkal felkészültebb. Már többször kijátszotta az ellenfeleit a harctéren és a tárgyalóasztalnál is. Jelenleg ennek köszönhetően az északi emberek eddigi legnagyobb koalícióját irányítja, a flottája a világ legnagyobbja. 

A harmadik futó a pozícióért az ifjú Torokharapó. A Mugrok fekete ork klán örököse annak ellenére, hogy még egy éves sincs az egyik legnagyobb létszámú sereget irányítja egész Kheroban. Megéréséig a helyében a családi helytartók uralkodnak. 
A törzsek kisebb-nagyobb csapatai rendszeresen portyáznak a hegyek tárnáiban, a Felsózott földeken, de a hajósok akár egészen az Entyr birodalomig is elutaznak a zsákmány reményében. Voltak próbálkozások arra, hogy elérjék a Kushiroi területeket de eddig sikertelenek voltak.
Bár a Skaz’lari népekkel egyességet kötöttek még tizenöt éve Entyr ellen, ez ma már egy tarthatatlan helyzet, ahogy az uralkodó irányítása nélküli fosztogatók be-betörnek a Gyíkemberek gazdag földjeire.

Karaz’ Nor

Az egykori törp királyság a hegy felszínén és a belselyében terült el. Mióta Kirael légiói áthaladtak rajta, alig maradt itt élet. Pusztán a túlélőkből megformálódott Gépisten hívők maradtak itt meg, kisebb nagyobb erődökbe zárkódzva. Messze a világtól.
A hegyek úgyfest csendesek maradnak.

Skal’Zar

Skal’Zar dzsungelébe aki hívatlanul betette lábát, sosem tért vissza. Több száz évig rettegték az elátkozott őserdőt, melyből időnként átüthetetlen páncélú óriáshüllők jöttek ki portyázni, hatalmas kardokat és groteszk fegyvereket forgatva. Alig 60 esztendővel ezelőtt azonban követek küldtek a dzsungelből Kazar’Norba, az északi Khero Törzsszövetséghez, valamint a déli Entyr Birodalomba. A küldöttek arannyal és különböző kincsekkel felpakolt szekereket vittek ajándék gyanánt, és mindüket Dáin egy papja kísérte. A jövevények habár emberszerűek voltak, testüket nagyrészt kék pikkely borította, arcuk gyíkszerű vonásokat mutatott, tüskés farkuk pedig kikandikált ruházatuk alól.
Karaz’ Nor királya maga fogadta a követet és a nekromantát, majd helyben lecsapta mindkettő fejét, azokat küldve vissza válaszul a titkos kérésükre.
Entyr birodalmában sem volt szívélyesebb fogadtatásban részük. A nekromanta sorsa karóhalál lett, a követet pedig ketrecbe zárták, majd éveken keresztül hordozták körbe az országban, mint valami groteszk látványosságot. Néhány évvel később, a jelenleg is regnáló császár, Hastios hadat üzent Skal’Zar földjének. A háború azóta is tart, ám komolyabb előrelépés még nem történt pusztán légiók, légiók után pusztultak el. Még a háború valódi okát is kevesen ismerik.
Khero akkori hadura örömmel fogadta a követet, és országjárásra kísérte, hol minden egyes törzsfőnek bemutatta új szövetségesüket. A két ország közti kapcsolat kiváló volt, de a lassan anarchiába süllyedő Törzsszövetség fosztogatóit már senki se tudta kordában tartani. Így megromlottak a kapcsolatok.
Azóta világszerte bukkannak fel gyíkemberek, akik elhagyták országukat. Jelenlétük a kontinensen egyre elfogadottabbá válik.
Skal’zarról az évtizedek során nem derült ki sok. Tudjuk, hogy a hatalmas birodalmukat Dain papjai irányítják, mind egy-egy palotából, ahol utódaikat is taníttatják a csend tanaira. Az országukban szigorú kasztrendszer uralkodik, melynek tetején a papok, alattuk a harcosok ő alattuk a földtulajdonosok, legalul pedig az adósrabszolgák élnek.