Kirath istenei

Kirath lakói jelenleg 13 különböző isteni entitást ismernek. Bár a közelmúltban ez még nem így volt. Nemrégiben még a hármak hegemóniája uralkodott a világ fölött. Ithil, Anor és Dáin örök egyensúlyban tartották a világot. Monolitokat építettek, hogy távol tartsák a konkurenciájukat és elsősorban az Éjfarkast a világtól. De ezeknek a célja a halandók soraiban gyorsan feledésbe merült. Részben azért mivel a hármak igyekezték a múlt nyomait eltüntetni a világból. Így Kirael a nekromanta, könnyedén tudta elpusztítani őket. Növelve a saját erejét és elhozva az alkonyt aminek már rég meg kellett volna történnie. A monolitok eltűnésének jelei először csak a hármak gyengülésében mutatkoztak.

 Aztán új, furcsa alakokról kezdett suttogni a szél. Titkos szekták jelentek meg akik más világok rejtelmes és olykor rémes isteneit imádták. Ezek voltak a kilencek de akkor a számukat nem ismervén még csak a félve, vénekként emlegették őket. 

Volt egy utolsó alak, valaki akitől még a legnagyobbak is rettegtek. Az Éjfarkas. A bestia aki visszatértével megnyitotta a poklok kapuit. Ő maga a ciklusok őrzője. Az istenek hatalmának megdöntője. Felzabál mindent ami az útjába kerül. Nyomában pedig új világ születik. Új istenek, új egyensúlyával. Ez az örök körforgás. 

A Hármak

Ithil
A Hold úrnője

Ithil, a holdistennő az, aki védi az életet, és megnyugvást ad a szenvedőknek. Ő a fény a sötétségben, aki utat mutat az eltévelyedetteknek. Bár alapvetően rendet és békét teremt, hívei közé tartozik a véreskezű inkvizíció, és az ellentmondást nem tűrő Entyr Birodalom. Elsősorban az Entyr Birodalomban, Niliában, Kushiron és a Komzu Monarchia területén követik elfek és emberek egyaránt. A vallás mindenkori feje az egyház Hold istennője Ithil úrnő. Ő az, aki igazán védelmezi a hívei életét. A Nap és a Hold állandó harca miatt (a napfogyatkozás ennek fő példája), az egyház tevékenysége nemcsak vallási dolog, hanem egyaránt világi is. Feladatuk Ithil erejének támogatása, hitének terjesztése és ellenségeinek legyőzése.
A vallási szervezet természetéből kifolyólag komoly politikai és katonai erőkhöz jutott, és nagy befolyással rendelkezik. Ithil inkvizítorai kíméletlenül vadásszák a hitetleneket, valamint az államellenes tevékenységet folytató bűnösöket, gyakorlatilag szabad kezet kapva abban, hogy kit és miképp ítélnek el. Fontos megjegyezni azonban, hogy az Inkvizíció elsődleges feladata az egyház ellenőrzése. Mivel a mindenkori Entyri császár és a papság állandó hatalmi harcot vív az országban ezért számára fontos, hogy a túl nagy erőre szert tévő papokat kontroll alatt lehessen tartani.

A holdpapok nagyrészt gyógyítók, akik a betegségeket, sérüléseket enyhítik és kezelik. Varázslataikat ezért elsősorban erre a célra használják. Az inkvizítorok pedig a vallatómágiában járatosak inkább.

Anor
A bajnokok védelmezője

Anor a természet erejének, a napnak, a szabadságnak és a dicsőségnek a megtestesítője, ám vannak, akik inkább úgy tekintenek rá, mint a káosz, anarchia és dicsőség hajhász háborúk elhozójára. Az Anor sámánizmus követői nem közvetlenül Anort istenítik, hanem az általa kiválasztott nagy hősöket. Ilyen például Stiltgaar, az első törp, aki levitte népét a hegyek mélyére, Ofsi Serenson, aki elhozta a legelső nyarat, vagy Gorgr a Napszülött, aki legyőzte a Wreik folyó vízsárkányát. Ők, és a hozzájuk hasonló hősök, Anor földi követei, és az isten, az ő kezük munkája által formálja a világot. Élettörténeteik legendák, és igaz példaképek minden hívőjük számára. Sokan választanak maguknak ilyen legendás alakokat, akiknek igyekeznek a nyomdokaiban járni, de védelmező totemként is tartják őket. Társadalmukban is kiemelt szerepet töltenek be: minden hithű nemesnek vagy törzsfőnöknek vissza kell tudnia vezetni vérvonalát, valamelyik anori szenthez. Több száz ilyen legendás személy létezik. A Khero Törzsszövetség területén, Rohzgar városában, a Sámánok Tanácsa dönthet arról, hogy ki bizonyul méltónak a szentté válásra. Ennek kihirdetésére, a szent dicső tetteit vaslapokra veretve hordozzák körbe minden hithű településen. Természetesen a Törzsszövetségen belül mindenkinek megvan a maga véleménye arról, hogy ki szent és ki nem, gyakran kedvére mellőzi a Sámánok Tanácsának döntéseit. Sokan tartják ezt a szervezetet a „Félőrült vének gyülekezetének.” Nem egyszer adott okot egy-egy döntésük belső viszályokra. Azokat, akiknek Anor az erejét adja, sámánoknak nevezzük. A sámánok komoly természeti erők birtokában állnak, s mérgekkel és erővel látják el társaikat.

Anort főként az északi népek, törpék, orkok és emberek követik. 

Dáin
A csendesség

Dain a csend mestere. A tömegek gonosz, halálhozó lényként ismerik, aki csak az elmúlásban és enyészetben leli az örömét, vagy éppen abban, hogy megcsúfolja az élet szentségét. Követői szerint azonban, egy teljesen más lény. Igaz hívei szerint Dain a harmónia elhozója, aki a csendet és a nyugalmat szereti, így a békés megnyugvás az ő végső célja is. Dain hívei ugyanúgy jelen vannak a hófedte hegyeken, mint a tündék erdeiben vagy a nomádok sivatagaiban. Ők távolról sem olyan szervezettek, mint más istenek követői. Tanításaik mendemondákból és legendákból indultak el, melyeket mester adott át a tanítványainak. Dain tanainak követése sokkal inkább filozófia, mintsem egy klasszikus értelemben vett vallás, melynek középpontjában a harmónia kutatása, az elmúlás kultusza, és ennek befolyásolása áll. Sok nekromanta választ jellemzően értelmiségi foglalkozást; néhányuk holttesteket boncol az egyetemeken, vagy éppen könyvtárakat üzemeltetnek, míg mások temetkezéssel kapcsolatos tevékenységet folytatnak. A nekromanták mind igen tanult személyek, hitük szerint életük során kiemelten fontos szerepet tölt be tudásuk folyamatos gyarapítása az univerzum megértése. Bizonyos titkos nekromanta iskolákban ha valakit felavatnak, familiárist láncol magához egy nyugtalan lelkű, nemrég elhunyt testéből. Ha a helyzet megkívánja, új familiárist választhat magának, sekkor a korábbi szolgája szabadon távozhat a túlvilágra.

Világszerte több irányzata született Dain tanításainak. Az Entyr Birodalomban például három nagyobb iskola is megjelent: a Holló, a Kecske és a Keselyű. A Khero Törzsszövetség területén egy hősük, Hrwald köré épült ki a Csend Egyháza. Ezek rejtve élő szekták. Az egyetlen hely ahol nyíltan követik Daint az Skalzar a gyíkemberek otthona, ahol nagy tiszteletben álló főistenként uralkodik. 

 A halálhoz való szoros kötődés sokakat tölt el viszolygással és idegenít el Dain tanaitól, ezért nem mindenhol tűrik meg a jelenlétüket. Az Entyr Birodalomban a nekromanciát illegálissá is nyilvánították, az inkvizíció nem tűri meg. A Keselyű iskolát az inkvizíció szinte teljesen lemészárolta, a többit pedig rejtőzködésre kényszerítette. A történtek óta kiélezett a viszony Dain és Ithil követői között. A legtöbb ország katonai célokra is alkalmaz nekromantákat, mivel erős átkaik, varázslataik és familiárisuk is igen veszélyes ellenféllé teszi őket. A legismertebb Nekromanta Kirael akinek hatalmas serege jelenleg is pusztít a világon.

A kilencek-A vének

A Maszkos király
Akinek ezer arca van

”Néha te is a városról álmodsz ugye? Magas, öreg, düledező falak veszik körbe. Minden egyedülálló repedés rajtuk öregebb mint egész civilizációk emlékezete. Egy történetet mesélnek el a feledésről és az örökkévalóságról. Beljebb lépve, kopottas sárga monolitok emelkednek fel előtted. Ősi írás mindegyiken, ezer meg ezer nyelv millió és millió szava. A két nap és két hold fényében alig olvashatók részleteik. De talán jobb is. Az igazság túl sok. Túl nagy ár az egyszerű elmének. A fekete csillagok városa nem kíméli azokat akik betörnek a falai közé. Az utak elkanyarodnak, a kereszteződések megszűnnek, zsákutcákba futsz bármerre is fordulnál. És hiába ébredsz fel majd reggelente a város nem ereszt majd. Mindig ha az égre nézel a sötétség pillant majd vissza rád, ha beleszippantasz majd a levegőbe érezni fogod a fojtogató kénes szagát. De így is vissza fogsz vágyódni. A tudás vágya kínoz majd. Ellenben nem találsz majd mást csak az őrjítő igazságot. Akkor fogsz találkozni vele: Ezer arc fog rád tekinteni. Egyszerre sugallva minden valóság minden perspektíváját. Tudni fogod, hogy nincs menekvés. Mert ő az aki mindent hall és mindent lát. 

És ő mindig figyel”

A Maszkos király volt az első a vének közül aki visszatért. Az ügynökei már évszázadok óta titokban, a háttérből készítették elő az érkezését. Persze a dolog komplikáltabb volt ennél. A rejtemes távoli isten követői megformálták az Éber álmodók csoportját és ráeszméltek, hogy az uruk csapdába szorult. Nem tudja elhagyni a börtönét, a Fekete csillagok városát. Így kihasználták. A tudás és az azáltal szerzett hatalom volt az ami a csúcsra juttatta őket. Minden politikai játszmában vagy illegális üzletben ott volt a kezük. De isteni léptékkel nem tartott sokáig az árnyak uralma. A Maszkos király visszavette a szervezet irányítását azokkal akik hűségesek maradtak és mostanra a teljes kiépített hálózat az ő kezén van. Az éber álmodók az első számú követői akik mind a nagy terv szerint cselekszenek. Persze a teljes valóját, az összes mozgatórugóját ennek igazán senki sem ismeri csak a Király maga. Aki hamarosan kiszabadul a börtönéből. 

A Fekete csillagok városa egy rejtelmes hely. Az éber álmodók ereje a onnan származik, hogy elrévülnek erre a titokzatos és ősi helyre ahol a világ minden titkát fel lehet lelni.  Persze egy egyszerű halandó elmélye számára a város igencsak terhelő. Sokan veszítik el a tudatuk épségét odaát ahogy megpróbálják leolvasni a világ rejtelmeit a tudás sárga falairól. Ez utóbbiról azt regélik, hogy az univerzum legnagyobb titkai vannak belevésve melyeket maga a Maszkos király gyűjött össze, bár a falat  és a tudás nagyrészét eredetileg a Krónikás ajándékozta neki. 

Freisvahr
A becsületes

“Egy nap majd megszűnik a káosz, békesség lesz, tisztelet azok iránt, akik megérdemlik. Rend és becsület. De ennyi, a börtönömben eltöltött idő után, végignézek a világon, és azt látom, hogy jelenleg a káosz uralkodik. Nincs itt rendszer, semmiféle vezetés. Csak hitvány mágusok, és az alsóbb rendű férgek, akik árulással és csalárdsággal irányítják az igazak földjét. Sehol sincs már az igaz harcosok ideje. De én visszahozom az acél korát. Én, a Fagy ura, a légiók mestere vagyok, aki az állnokok vérével fogja fellocsolni az új világ magvait. “

Freisvahrt először az északiak ismerték meg hosszú évezredekkel ezelőtt, mikor Yorgheim elveszett kontinensén összecsaptak vele. Ők valamiféle démonként írták le, bár azóta nyilvánvalóvá vált, hogy Freisvahr a vének egyike. Az északiak majdnem legyőzték de végül megfagyasztva a kontinenst a mérhetetlen erejével, ő maga kerekedett felül. 

Freisvahr tiszteli az egyenes és becsületes harcot, megveti azokat akik hátba szúrják a másikat és kiváltképp gyűlöli a varázslókat. Szerinte a küzdelemnek tisztának és szemtől szembe lezajlónak kell lennie, hogy a legtöbb dicsőség származhasson belőle. 

A becsületes követői a nyers erő igazában hisznek.  A harcosok igaz, egyszerű világát szeretik ahol az izmok és a tettek beszélnek.  De a hadistenük által megkívánt vérontást sem vetik meg. Legfőképpen: Sosem utasítanak vissza egy párbajt.

Kättré
A holtaink úrnője

Mindig kell valaki aki felel a halálért, az eltévedt lelkeket át kell jutattni a túlvilágok egyikére. A vének pantheónjában ez Kättré volt, a kilenc sík úrnője. Az ő feladata a holtak átkísérése a másvilágra. Néha, nagyon ritkán ad egy második esélyt azoknak akikről úgy érzi a céljait szolgálhatják. 

Kättré sok alakban jelenik meg, hasonlították már elf boszorkányhoz, vagy egy harci szekéren utazó királynőhöz is. Legtöbbször azonban csak a követeit küldi akik macskák formájában közlekednek mivel ez az állat képes látni a halott lelkeket. Ezek a követek legtöbbször aztán átkísérik az ismeretlen túlvilágra vezető hídon az elveszett kóbor szellemeket. 

Kättré követői a halál elkerülhetetlenségét és véglegességét tisztelik. Ünneplik azt amit valaki az élete során el tud érni. Tisztelik a hosszú életet de nem rettegik a halált sem. Szent állatnak tartják a macskákat. 

A nemzet
Az egyetlen akarat

“Egyetlen tudat létezik. Egyetlen gondolatfonál a sokból mely kis apró szálakból fon egy egyre vaskosabb kötelet. Egyszerre egy és végtelen szólamunk zeng az örök halhatatlanságban. Egyetlen közös akarattal. 

Mi vagyunk minden hang ami szinkronban kiált, 
Mi vagyunk minden szívdobbanás egyszerre,
Mi vagyunk a nemzet 
ÉN VAGYOK A NEMZET”

A nemzet először Skal’zar dél-keleti részén bukkant fel de hamar átnyúlt Entyrbe is. Az erejét eleinte a fák között született kapcsolatból és az erdők közös ökoszisztémájából nyerte. Egyre erősebb hatásosabb gondolatokat sajátított el ahogy növekedett és más erdők, rovarok, állatok kezdtek hozzá csatlakozni. Végül a helyiek is megérezték a nemzet erejét. Egybeformálta őket, egységesen tudtak működni. 

A nemzet maga a hívei között lévő kötelék és minden amit ezáltal egybeforraszt. Ezen keresztül a követői egy közös tudatot formálnak, érzik a másik érzéseit, a fájdalmát, ha elég erős a kötelék még gondolatait is. Tömegben az igazán erősek. Egyre több elme kapcsolódik a tudatra annál gyorsabban gondolkodnak és jobban harcolnak. Azonban ha messze mennek egymástól ez a kötelék elgyengül, vele együtt pedig a hálójába tartozók is veszítenek az erejükből.

A névtelen
A lángok ura

“Eónokkal ezelőtt én voltam az aki uralt mindent ami az ég alatt élt. Kardom egyetlen csapásával egész kontinenseket söpörtem el. Egykor ragyogó civilizációk fekszenek az óceán mélyén pusztán mert a tekintem rájuk szegeződött. Az én erőm nyomán a falak leomlottak, a hús lerohadt. De az idő kereke forog. Én magam hajtom előre. Elpusztítottak mindent ami hozzám tartozott. De az idő kereke túl erős, túl fontos még nekik is. És én vagyok az akinek ezt mozgatnia kell. Csak én tehetem meg. Bezárhatnak, elvehetik az emlékezetet amit hátrahagytam, elátkozhatják a nevem. De mégis, elpusztítani nem tudják a lángok urát. A dühét és bosszúszomját megállítani nem tudják. Az akit eltöröltek most visszatért az emlékezetbe.”

A Névtelen a múlt egyik leghatalmasabb istene. Ithil, Dáin és Anor különös összefogást kellett, hogy tanúsítsanak ahhoz, hogy elfogják és bebörtönözzék. Azonban száműzni, ahogy a társait már nem tudták és nem is merték.
Mivel az ő feladata volt a kozmikus síkok összetartása és az idő kerekének a működtetése. Elpusztítani nem szabadott és talán nem is tudták volna. Így száműzték az óceán mélyére, testét pedig örök lángba borították, hogy ott is kelljen maradnia. Ezután fölé emelték azt a szigetet amit ma Kushiró néven ismerünk, hogy az őrizője legyen. Az embereket akiket oda költöztettek pedig mindhárom isten erejével felruházták. Azonban, hogy ténylegesen meggyengítsék az emlékét teljesen megsemmisítették. Mindent még a nevét is kitörölték a világ fonatából. Azt pedig aki még így is képes volt a kimondására halálos átokkal sújtották. Így a név elfelejtődött, még a tudás sárga falairól is kikopott.

A névtelen, egy rettentő nagy erejű isten,de a hívei kevesen vannak. A legtöbben az igaz név kutatásával foglalkoznak, bár félnek, hogy ha mégis meglelnék akkor nem élnék túl. De mivel mélyre szálltak az elveszett tudásban gyakran egyéb rejtelmes dolgokat is felfedeztek.

Erezion
A szabad mágikus erő

“Az örök erő, minden lény élet enegiája ami áthat, ami átjár. Az enyém, a tiéd. Megpróbálják kontrollálni, elvenni tőlünk az úgynevezett egyházak. De a mágiát istenek sem birtokolhatják. Az szabad és mindenkit illet. A születésünk joga bármit mond az inkvizíció blaszfémiája vagy a papok kígyónyelve. A mágia tiéd mint a húsod és a csontjaid. A véredben van, használd hát. Fújd el az ellenségeid, urald a tüzeket, a rettegést, az érzelmeket. Legyen tiéd, ami te vagy. Légy te a világ… legyen tiéd a világ.”

Erezion a tiszta mágia istene. A személyes gondolkodása szembemegy bármilyen authoritással vagy éppen rendszerrel. Úgy tartja, hogy a mágiát mindenkinek birtokolnia kéne. Tanításai szerint ez az élet tiszta energiája amihez a követői hozzá tudnak férni bármilyen isten jegye alatt is születtek. Nem számít, hogy milyen varázslathoz szükséges tudás, Erezion megadja azt a tanítványainak. 

Azonban az elképzelései nem csak a mágia megosztásáról szólnak. Erezion nem tisztel semmilyen authoritást a világon. A rendszertelenség természetes rendjében hisz és ezt megköveteli a tanítványaitól is.
Erezion követői először a Felsózott földeken bukkantak fel, ahol elhagyatott erődökben szedett vedett közösségeket alakítottak ki ahova bárki aki a mágia titkait kívánja felfedezni ellátogathat. Ezek a világ helyzete miatt gyors fejlődésbe kezdtek, menekültek és nomádok tömegével csatlakoztak hozzájuk így egy erős, mágikus hatalmat kialakítva. Az egyesített vezetés hiányában ezek a helyek azonban csak limitáltan működnek együtt, szerződések és érdekek kötik őket egymás védelmére. 

Mirim
A kétfejű kígyó

“Volt aki háborút akart, volt aki békét. Voltak olyanok akik egy vallási uralmat szerettek volna mások a szabadságra alapozták a rendszerüket. De mindig volt egy rendszer. Mindig kellett, hogy legyen valami? De miért? Kérdem én. A szimplisztikusság, a természetesség maga a káosz. Nincs igaz rendszer, az elv is hazugság. És mégis, ha feldobsz egy érmét akkor ugyanakkora eséllyel esik az egyik vagy a másik oldalára. Nem igaz? Persze, hogy nem mint minden rendszer ez is csak egy hazugság. Néha az érmék az élükre esnek…de ha úgy akarom akkor mindig. Mert én kiigazodom a káoszon. Az igazságon mely szerint nincs igazság. Ez az én erőm, az egyetlen igaz erő.”

Mirim, a káosz maga. Azt mondják róla, hogy vénebb az összes többi istennél, sőt talán még az Éjfarkasnál is.  Nem hisz semmiben, hiszen számára minden csak egy csalás egy hazugság az univerzum nagy színjátékában. A jelképe a, kétfejű kígyó is innen származik. Az egyik szája hazudik, a másik igazat mond. Az egyikből áldás jön a másikból átok. Mirim, követői a zavarból és a káoszból nyerik az erejüket. Az istenük pedig teljesen véletlenszerű jutalmakkal látja el őket ennek következtében. Számukra a lényeg, hogy a világ ne stagnáljon, hanem örökké haladjon tovább. 

Harud-dor
A gépisten

“Egyszer megöltek. Dáin maga tépte darabokra a föld fundamentumát. A mélység ura voltam. Aztán ezer apró részként szunnyadtam korokon át. Láttam a sötét, tudattalan csendet. Az átkok hallgatását. Kalapácsok ütemére ébredtem az örök szunnyadásból. Fogaskerekek kattogása kísérte őket, tűz és füst pumpálta az erőmet egyre gyorsabban és erősebben. Éreztem az acélt ahogy nyikorog, megmoccan az akaratomra. Nyomában hegyek szakadnak ketté. Éreztem a gépeket ahogy lassan lüktetve egyre nagyobb tüzeket csiholnak a kohókban. Százezer meg nem született gyermek első siráma tört ki belőlem ahogy felemelkedtem az örök síromból. A törpék egy mestert akartak, a népük mesterét. Így generációkon keresztül újrakovácsoltak, az átkukkal, az áldozataikkal nem törődve. A hiányzó darabokat evilági acél, kohók és fogaskerekek helyettesítették.

Így állok most itt, én a dolgozó acél morajlása, dugattyúk állandó munkája a mindent elemésztő tűz. A hús gyengesége számomra már nem mond semmit. A bosszúm eljön majd.”

A legutolsó ciklus végén mikor a hármak a világ trónusára léptek, Dáin megölte Harud-dort egy párbaj során. A maradványait hátrahagyta az Ősök hegyének mélyén ahol az nyugovóra tért. Korokkal később a törpék felfedezték ezeket és a saját előnyükre próbálták használni. Ennek hallatán Dáin feldühödött és elátkozta a törpéket, tízből egy gyerek születhetett élve csupán. Elf rabszolgák százai voltak feláldozva titokban, hogy Yogrock fedje a bűnét, de senki se tudott megbirkózni egy isten erejével. Csak egy másik… így a törpék hozzáláttak Harud-dor újjáépítéséhez. A saját tudományuk, acéljuk és elkeseredettségükben még Dáin átka miatt meg nem született gyermekeik lelkeit felhasználva. Az utolsó órában kondultak a kalapácsok mikor Kirael bestiái már lerohanták a törp várost. Feltámadt a gépek istene. 

A gépisten követői a megmaradt törpék és egyéb hegyi népek akik az Ősök hegységének megüresedett városaiban rendezkedtek be. A tudományos fejlődés híveiként komoly innovációkon dolgoznak, gyakran álmukban inspirálódva az istenekről. Azonban a világ helyzete miatt még nem jutottak sokra. a nyersanyagok java és az idő nem áll a rendelkezésükre. Utilitárius felfogásuk miatt azokat akik nem tudják az érdekeiket támogatni eldobják. Csak a fejlődés és a haszon érdekli őket. 

Numerthal
A krónikás

“Volt valaki akinek mindezt el kellett mesélnie.”

Az istenek játékában és örök harcában legkevésbé érdekelt mind közül. Numerthal a történetek és művészet istene. Azt értékeli ha valaki feljegyzi a múltat vagy valami olyat követ el a jelenben amelyről érdemes történeteket zengeni. Számára csak a legendák és a lejegyzésük számít. Az inspiráció maga. Gyakran küld a követői számára múzsákat ha úgy érzi egy nagy mű elkészítésére hivatottak. Így vigyázva arra, hogy minden fel legyen jegyezve a jövő számára. Pont ezért dühös a hármakra és a tevékenységükre mellyel elfeledtették a múltat és, hogy más istenek is léteznek. De a bosszú helyett inkább új művészek inspirálásán, új történetek megörökítésén dolgozik. 

Az éjfarkas

A Bestia aki felzabálja a világot. Az örök körforgás működtető ereje. Egyetlen isten sem bírhat vele. Nília partjainál emelkedett ki az óceánból, amint megnyíltak az égi trónterem kapui és ezáltal előidézte a ciklus végét. Az új világ kezdetét. Miatta minden démon, mágikus energia és isten újra szabad. Ő pedig dühödten vágtat végig a világon, hogy elpusztítson mindent amit talál és új világot teremtsen. Amerre jár ott civilizációk nem maradhatnak. 

Az éjfarkas kultistái egy elvakult szekta. Abban reménykednek, hogy ha segítik a bestia ügyét akkor ők maguk megmenekülhetnek és az újonnan elkövetkező világ mesterei lehetnek. Persze ki tudja, hogy ez igaz-e? Jelenleg pusztán a pusztítás részei semmi több.